A belső motiváció és kíváncsiság kulcsfontosságúvá válik a jövő munkahelyein – Interjú Rab Árpád trendkutatóval

„Távmunka jó gyakorlatok” interjúsorozatunkban a távmunka legjobb gyakorlatait tárjuk fel, amelynek során vállalatvezetők betekintést nyújtanak a sikeres munkaszervezési stratégiákba és innovatív megoldásokba. Olyan vezetőkkel és szakemberekkel beszélgetünk, akik sikeresen alkalmaznak távmunka, home office vagy hibrid rendszereket, inspirálva másokat a hatékony és rugalmas megvalósításokra.

A segítségével tudunk képeket szerkeszteni, dalszöveget írni, néhány másodperc alatt szöveget fordítani vagy programozni. Lehet, hogy használjuk nap mint nap, megbízunk a válaszaiban, mégis tartunk tőle. Mi okozza a mesterséges intelligenciától való félelmünket? Mit és hogyan befolyásol az MI a munkaerőpiacon? Hová vezet az MI gyors terjedése? A Magyar Távmunka Szövetség Dr. Rab Árpáddal, digitális kultúra szakértő, jövőkutatóval beszélgetett.

Mi okozza a mesterséges intelligenciától való félelmünket? Mit és hogyan befolyásol az MI a munkaerőpiacon? Hová vezet az MI gyors terjedése? A Magyar Távmunka Szövetség Dr. Rab Árpáddal, digitális kultúra szakértő, jövőkutatóval beszélgetett.

Magyar Távmunka Szövetség (MTMSZ): Azok, akik látták az 1999-ben bemutatott Mátrix című filmet, már 25 éve találkozhattak a mesterséges intelligencia (MI) fogalmával, bár igen távolinak tűnt annak használata. Ray Kurzweil azonban ugyanabban az évben megjósolta, hogy az MI iránt nagy lesz az igény, és bár többen egy évszázadra becsülték annak elterjedését, ő 30 évet jelölt meg ennek időkereteként. Az elmúlt néhány évben az MI szerepe jelentősen megnőtt, nemcsak az egészségügyi kutatások területén, de például a munkaerőpiacon is új irányokat mutat. Egyre több nagyvállalat kezdte el használni az MI-t, amely azonban különböző osztályok munkáját megszüntette. Ha a jelenleg gyors munkaerőpiaci átalakulásokra gondolunk (pl. Hibrid és távmunka bevezetésének gyakorisága, új kommunikációs technológiai eszközök elterjedésének gyakorlata), akkor hogyan készülhetnek fel a munkavállalók az MI által felfuttatott változásokra, és milyen szerepet játszik majd ebben az oktatás és továbbképzés?

Dr. Rab Árpád: A mesterséges intelligencia (MI) fejlesztése már évtizedek óta folyamatban van. Voltak stagnáló időszakai, de a hatalmas adatmennyiségek és az újfajta tanítói modellek kidolgozása indította el a jelenkori forradalmi hullámot. Kurzweil és mások is előre látták ezt a tendenciát, sőt még alá is becsülték a terjedési sebességét. Ennek egyik oka a szuper exponenciális fejlődés, ami nem feltétlenül jelenti a processzorok vagy adatok számának növekedését, hanem azt, hogy először az emberiség történetében kikapcsoltuk a biológiai kódot a tudás felhalmozásából. Ez azt jelenti, hogy fiatalként tanulunk dolgokat, később élettapasztalatokat gyűjtünk, majd egy lehanyatló ívvel zárjuk ezt le. Az adatfelhalmozással és az MI támogatott folyamatokkal a know-how gyarapítása folyamatossá válik. Ha a gépeket és az embereket tanulás és tudás szempontjából összehasonlítjuk, egy térdműtő robot például több millió műtét információit építi be működésébe egy év alatt, ami nem azt jelenti, hogy okosabb, mint egy sebész, de sokkal több, más jellegű gyakorlata van. És emiatt mondhatjuk, hogy az MI nem veszi el a munkát az emberektől, azonban segítséget nyújt számunkra, mivel képes pontosan végrehajtani feladatokat és folyamatokat felgyorsítani. Így több időnk és energiánk marad más feladatok ellátására.

Amikor a mesterséges intelligenciáról beszélünk, társadalmi párbeszédben alapvetően a generatív mesterséges intelligenciára gondolunk. Ez képes rajzolni, festeni, fordítani, és használjuk chatbot alkalmazásokban is. Nagyon jól végzi el a feladatokat, ezért a hatása nagy. Az MI hatása abban is megmutatkozik, hogy elénk tart egy tükröt: mit tartunk értéknek, mit akarunk megtartani, és mitől szabadulnánk meg? Hogyan képzeljük el a jövőt? Nem csak a technológiai változásról van szó, más trendek is vannak, például a világjárvány vagy a világ sebessége miatt megváltozott hozzáállásunk, a klímaváltozás, az individualizáció növekedése stb. Mások a motivációink, összetettebbé váltak a szerepek – leginkább a munkahelyeken. A HR-es kollégák feladatai például már messze nem azok, mint tíz évvel ezelőtt, hiszen érteniük kell a pszichológiához, joghoz, rendezvényszervezéshez, technológiához. Ez igaz az IT vezetőkre is, akiknek nem csak a programozáshoz, de a projektmenedzsmenthez vagy motivációs technikákhoz is érteniük kell. Ha jól használjuk az MI-t, fel tudjuk mérni, hogy melyik képességet akarjuk kölcsönvenni, és melyiket akarjuk magunkban fejleszteni.

A mai világban nagy szükség van alázatra és őszinteségre.

Ráadásul nem a munkát, hanem a pénzünket veszi el, ettől félünk igazából. Az a fontos, hogy tudjuk-e a választ arra, hogyan szeretnénk képezni magunkat? Mire vagyok kíváncsi a világból? Mit tanuljak azzal kapcsolatosan? Azzal nincs baj, hogy az MI elveszi a munkánk egy részét, hiszen egy rendkívül munkaorientált világban élünk, ahol mindenki kiégett, mivel túl sokat dolgozunk. Sőt, gyakran látszattevékenységeket végzünk, hogy bebizonyítsuk, ha 16 órát vagyunk képesek dolgozni, akkor nélkülözhetetlenné válunk. Ez egy kölcsönös hazugságok rendszere, ami kiégeti a munkavállalót és a munkaadót is.

Fontos megjegyezni, hogy jelenleg nagy hiány van a jól képzett munkaerőben, különösen orvosok, tanárok és egészségügyi dolgozók terén, ahol akár 40%-os hiánnyal is számolhatunk a következő tíz évben. Más területeken is hasonló a helyzet. A meglévő hazai munkaerő termelékenységét növelni kell. A kevés jó szakember munkáját hatékonyabbá és gyorsabbá szeretnénk tenni, amiben az MI jelentős segítséget nyújthat. Egy jól gondolkodó ember ne végezzen tíz órán át monoton, rutinszerű munkát, hanem használja ki a benne rejlő potenciált.

MTMSZ:  A mesterséges intelligencia képességeit gyakran összevetjük a saját képességeinkkel. Ez lehet a fő oka az elutasításnak? Emiatt lehet, hogy úgy érezzük veszélyben a munkánk? 

Dr. Rab Árpád: Az MI körülbelül száz képességgel rendelkezik, és általában az emberek nem kedvelik azokat a képességeket, amelyekkel úgy érzik, hogy közvetlenül támadva vannak. Például, egy fordító talán azt mondja, hogy az MI nem fordít olyan jól, de 99 másik ember szereti, mert könnyebben tájékozódnak az interneten. Egy fotós pedig elkeseredhet, mert az MI szép fotókat készít, de ugyanakkor az MI fordítót szívesen használja és elégedett vele.

A tudás értéke újra felértékelődik. Volt egy devalváció, mert az interneten mindent megtalálhattunk és kihasználtunk. Már nem írok programot, csak másolom a netről, de ez a kölcsönvett tudás mindenütt jelen van.

Azonban fontos elgondolkodni azon, hogy a kölcsönvett tudás mire elegendő. Ha így írok egy szakdolgozatot, átverem a tanárt, de nem szerzek tudást, és a kérdés az, hogy milyen értéket képviselek majd a munkaerőpiacon. Az olyan tudás, ami mindenkinek megvan, vagy kibérelhető, nem alkuerő a munkaerőpiacon.

Az MI nem old meg mindent, hanem milliónyi apró dolog megoldására képes. Mi válogatjuk ki, hogy mit szeretnénk és mit-mire fogunk használni. Egy nagyon összetett világba érkezett egy nagyon érdekes technológia, de ne feledkezzünk el a többi változásról is, például a távmunka vagy a hibridmunka bevezetéséről. Az MI sok dolgot hoz felszínre, például a munka értékét, hogy megéri-e ennyit dolgozni. 15 milliárd kicsi MI fogja megváltoztatni az életünket, nem két-három nagy, médiaalapú MI.

Ez egy robosztus, mindent felforgató technológia, ami nem egyedi eset. A határok megnyílása, a klímaváltozás felismerése hasonló trendek, mert valamiféle felismerés történik, de ennek a helyére kell kerülnie.

Az emberek többsége a médiából tájékozódik, azonban a média hajlamos morális pánikot kelteni, izgalmakat keresni, és olyan kifejezéseket használni, amelyekkel bizonyos változásokat félelmetesnek tüntet fel. Ez a jelenség is idővel el fog tűnni. Az viszont még kérdéses, hogy ez mennyire befolyásolja majd a mentális térképemet. Nem mindegy, hogy egy feladat megoldásához a könyvtárba megyek, az interneten keresek, vagy az MI-hez fordulok. Mindhárom lehetőség elérhető, és a döntés rajtunk áll. Lehet, hogy tíz év múlva a következő generációnak már eszébe sem jut a könyvtárba, mert az MI annyira hatékonyan és megbízhatóan fog működni, hogy az lesz az elsődleges forrás a tanuláshoz és tudásbővítéshez. Ugyanakkor fennállhat az a veszély, hogy emiatt kiszolgáltatottá válik, hiszen ha az MI hibás adatokat szolgáltat, akkor más forrásokra már nem lesz lehetősége támaszkodni.

A félelem természetes, de ne feledjük, hogy a félelem megbénít és lelassít. A félelem elveszi az alkotóképességet, amikor csak félek a jövőtől, akkor csak reagálok, megvárom mi lesz, de nem teszek semmit aktívan annak érdekében, hogy gondolkodjak, stratégiát alkossak. A kíváncsiság is nagyon fontos. Nem kell mindenkinek programozóvá válnia. Az MI misztikus, de nézzük meg, hogy tud falat festeni, ha kapok egy e-mailt, jó választ ír, mire jó ez jelenleg? Nézzük végig egy napunkat, a dugó az MI-től is dugó, de ha átülök a biciklire, akkor lehet, hogy hamarabb bejutok az irodába. Ha beszélgetek a kollégákkal, megosztunk gondolatokat, megismerjük a fontosabb trendeket, kielemezzük, megismerjük, hogy mások mit gondolnak róla, akkor ez sokat segíthet abban, hogy fejlődjünk.

Ha például egy könyvelőiroda kipróbál egy MI alkalmazást és azt tapasztalják, hogy az nem tökéletes, akkor a feladatokat továbbra is manuálisan kell elvégezniük. Ha azonban az MI megoldás hatékonyan működik, azzal időt takarítanak meg, amit a kollégák felhasználhatnak arra, hogy például a jogszabályi változásokkal kapcsolatosan mélyebb ismereteket szerezzenek vagy képezzék magukat. 

MTMSZ: Ahogyan korábban már megfogalmaztad, a hosszú távú gondolkodás nagyban fogja befolyásolni azt, hogyan használjuk az erőforrásainkat és az emberiség tudatossága nagy szerepet fog abban játszani, hogy a technológiát milyen módon és formában használjuk. Azt is kiemelted, hogy ez nem divatirányzat, hanem tudatos tervezés és gondolkodásmód eredménye kell, hogy legyen. Véleményed szerint, a mai munkahelyi trendeket látva milyen hatással lesz az MI a munkaerőpiacra, és hogyan készülhetünk fel a gépek által automatizált munkákra és az új, MI-által teremtett állásokra?

Dr. Rab Árpád: A digitalizáció különböző hatásokat gyakorol az emberekre, például a távmunka néha beválik, máskor nem, attól függően, milyen tényezők játszanak szerepet.

A COVID-19 egyfajta nagyléptékű tesztkörnyezetet biztosított, amelyben megfigyelhettük, mi történik, ha mindenki számára kötelezővé válik a távmunka. Ennek eredményeként sok cég szerzett adatokat és tapasztalatokat a távmunkáról.

A munkavállalók inkább a távmunka előnyeit keresik, mint a hátrányait, például kevesebb az ingázás, rugalmasabb a munka, de ugyanannyi pénzt lehet keresni. Azonban észrevehető, hogy csökken a lojalitás, nehezebb a fiatal munkaerő integrációja, és bizonyos informális tudásoknál szükség van információcserére. A közösségépítés is kihívásokkal küzd a távmunka esetén.

A pandémia után kezdtek visszaszivárogni az emberek az irodákba, és a fizikai megbeszélések kerültek előtérbe. Ugyanakkor tudtuk, hogy a hibrid munkarend átállásával legalább a környezetre ható terhelést tudjuk csökkenteni. A gondolkodás beindult, hiszen volt tapasztalat, adat arról, hogy teljes távmunkában hogyan lehet dolgozni, de az irodahasználatot még nem tudtuk teljesen elengedni.

A munkaadói stratégiát megváltoztatta a pandémia és az MI is. Ma már az egytermékű értékesítés kiszolgáltatott. Új lehetőségeket, mélyebb párbeszédeket igényel az üzleti világ, amit az MI is kiemel. A piacok és ellátási láncok megváltoznak, új szerepeket kell felvenni. Itt fontos a munkaadók és munkavállalók közötti párbeszéd, hogy a stratégiák kidolgozásába beépítsék a munkavállalók szerepét és jövőjét.

Ha a technológia lehetővé teszi számunkra a folyamatok felgyorsítását, és így heti öt nap helyett csak négy napot kell dolgoznunk, az növelheti a hatékonyságunkat. Gyakran irracionálisan viselkedünk, ezért tudatosan kell gondolkodnunk és eldöntenünk, mikor és hogyan tudunk igazán hatékonyak lenni. Nem kell mindig hatékonynak lennünk, sőt, nem is szabad, emberek vagyunk, de azt tudnunk kell, mikor legyünk hatékonyak és mikor nem. Az MI mindig hatékony lesz, és talán azt is javasolja majd, hogy ne találkozzunk a barátainkkal, mert az nem hatékony időfelhasználás. Azonban emberek vagyunk, és a társas kapcsolatok fontosak, mert a beszélgetéseknek sajátos dinamikájuk van, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Vegyük például azt, hogyha öt nap helyett négy napot dolgozom, és péntekenként a munkaadóm arra kér, hogy valamilyen közösségi munkát végezzek, például egy általános iskolának írjak programot, akkor ezáltal új képességeket sajátítok el, és új lehetőségek nyílnak meg előttem. A munkaidőm így teret ad arra, hogy fejlődjek és tanuljak. Bár már nem ugyanazokat a feladatokat végzem, mint azelőtt, mégis megosztom és hasznosítom a tudásomat más szektorokban, területeken, ezáltal pedig bővítem az ismereteimet új irányokba.

Az automatizálás és a távmunka miatt egy összetettebb játéktérben fogunk mozogni.  Ha pedig nem csak a pénzért dolgozunk, hanem azért, hogy a világ jobb hely legyen, akkor meg kell találnunk azokat az ügyeket, amelyekért érdemes küzdeni, és amelyek hozzájárulnak a jövő formálásához.

A körülöttünk lévő világ egyre összetettebbé válik; lehet, hogy néhány tevékenység, amit korábban végeztünk, már nem hasznos, de számtalan új lehetőség nyílik, amelyek viszont igen. Az MI például nem képes megírni egy szoftvert egy általános iskolának, de mi megtehetjük, és ezzel értékes tapasztalatot szerzünk, miközben lelkes, tanulni vágyó gyerekeknek segítünk. Az ilyen élményeket és tapasztalatokat érdemes keresni és értékelni. Ahhoz, hogy a jövőben egyensúlyt találjunk, és a világ 8 milliárd lakosa megőrizhesse a jelenlegi  életszínvonalát, új egyensúlyt kell kialakítanunk. Az MI már kipipálta a múltat, és arra figyelmeztet, hogy ne ragaszkodjunk a régi módszerekhez.  Ezáltal lehetőséget kapunk arra, hogy új értékeket teremtsünk és új tudást szerezzünk.

MTMSZ: A Forbes egy korábbi cikkében a Microsoft mesterséges intelligencia technológiai igazgatója úgy fogalmazott, hogy tagadhatatlan az MI hatása a modern üzleti környezetre – arra készteti a szervezeteket, hogy új munkaerő- és kultúrastratégiákat dolgozzanak ki a benne rejlő lehetőségek maximalizálása érdekében. Szándékos megvalósítási terv nélkül a szervezetek azt kockáztatják, hogy alulhasznosítják az MI-t, vagy rosszul igazítják azt általános céljaikhoz. Milyen hosszútávú stratégiákat alkalmazhatnak a vállalatok az MI integrálására a munkahelyeken, és hogyan érik el a hatékonyság növekedését és a versenyelőny megtartását?

Dr. Rab Árpád: A munkáltatók és munkavállalók számára nem elegendő csupán a túléléssel foglalkozni. Ha csak a körülöttünk lévő negatívumokra összpontosítunk, azzal nem találunk megoldást a problémákra. Ma már jól láthatók a trendek akár öt évvel előre is. Például, a magyar társadalom 25%-a 65 év feletti. Hogyan tehetjük élhetővé az időskorúak életét? Lehet-e otthoni robotokkal vagy személyre szabott gyógyszergyártással? Azok fognak sikert aratni, akik megoldást találnak ezekre a jövőbeli problémákra, mert azokat a termékeket és szolgáltatásokat lehet majd eladni leginkább, amik megoldják a problémákat. A trendek figyelése kulcsfontosságú.

A szélsőséges időjárások ma már sokkal gyakrabban előfordulnak, mint száz évvel ezelőtt. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mit tehetünk ez ellen, és hogyan befolyásolhatja például az építészet az időjárás okozta tragédiák elkerülését, vagy hogyan változik meg a turizmus, vagy a hétköznapi életünk a szabadtéren.

Fontos, hogy ne csak a hiányok kezelésére összpontosítsunk. Ha erre törekszünk, mindig lemaradunk. Ha valaki képzésen szeretne részt venni, ne csak a végzettség legyen a cél, hanem az, hogy mit kezdhet vele öt év múlva, és mi épülhet rá, milyen tudásra, másik képzésre van szükség.

Gyakran mondjuk, hogy foglalkozunk ezekkel, de ez nem mindig igaz. Tudatosan kell élnünk az adatvezérelt társadalomban, ahol az MI mindenütt jelen van, és intelligensen kell cselekednünk. Mégis a hazai cégek kevesebb mint 10%-a rendelkezik adatstratégiával. A munkavállalók karrierfejlesztésének összhangban kell lennie a munkáltató stratégiájával, hogy együttesen jól működjenek.

A jövő érdekében azonban cselekednünk kell. Az emberiség meg fogja oldani ezeket a problémákat. Először fordul elő, hogy a nők nagyobb vagyonnal rendelkeznek, mint a férfiak, és van jó innovációink az energiaválságra. Biztos vagyok benne, hogy megoldjuk ezeket a problémákat. Azonban akiknek nincs hosszútávú stratégiájuk és elképzelésük arról, hogy milyen problémákat fognak megoldani, azok nehézségekkel fognak szembesülni.

MTMSZ: Valamennyire “lelassultunk” és “ellustultunk” a digitalizált világban. Ha jól értem a proaktivitáson van a hangsúly. Tehát attól, hogy a Netflixen annyi filmet nézhetek, amennyit szeretnék, vagy az Amazonról szinte bármit rendelhetek és ma már házhoz jön sok minden, ami ezelőtt 10-20 évvel még elérhetetlennek tűnt. Ez a fajta kényelem valamifajta veszélyt jelent?

Dr. Rab Árpád: A jóléti társadalom bizonyos kényelmet nyújt, hiszen lehetővé teszi a gazdagodást és a vágyaink kielégítését. Például, az útvonaltervezők megkönnyítik az utazást, a fordítók pedig segítenek megérteni az idegen nyelveket. Azonban a legfontosabb a tudatosság és a vízióképzés. Ha csupán mások tudását használjuk, azzal nem teremtünk újat, és nem vagyunk képesek változtatásokat előidézni.

Büszkén használjuk a kész termékeket, de ez nem ok a büszkeségre, hiszen ezeket évekig fejlesztik, hogy mi használhassuk őket.

A probléma az, hogy túlzott kényelemhez szoktunk. Egy vállalkozónak tisztában kell lennie azzal, hogy miben nem engedhet meg magának kompromisszumot, mint például az önbizalom, a problémamegoldás és a kontextus látás, a kíváncsiság, a megújulás képessége.

Sajnos sokan nem értékelik megfelelően az önképzést vagy a munkahelyi képzést, pedig ez egy jelentős érték. Többen csak mint egy kötelező feladatot kezelik, vagy a munkahelyi elvárások miatt vesznek részt benne, holott ez befektetés a munkaadó és a munkavállaló számára is.

Az MI három szinten változtat. A legalacsonyabb szintű munkavállalókat középszintre emelheti, például akik nem beszélnek angolul, most már a nemzetközi piacon is tevékenykedhetnek. A középszintű, kíváncsi munkavállalókat az MI a legfelső szintre segítheti, míg azok, akik nem kíváncsiak, lekerülhetnek az alsó szintre, és kevesebbet kereshetnek. Itt a középérték a legnagyobb egység, ezért az MI szolgáltatásai leginkább a középnek szólnak. Aki jó valamiben, azok számára nem működik eléggé jól, aki egyáltalán nem ért egy területhez, ő az MI-t sem tudja használni. Bár hatékonyak vagyunk a kész termékek használatában, a valódi hatékonyság befektetést igényel. Mennyi kényelmetlenséget vagyunk hajlandóak elszenvedni a reggeli sportért, új készségek vagy tudás megszerzéséért, és gyakorlásáért?

MTMSZ: Ha a képzésbe és gyakorlásba vetett energiáról beszélünk, akkor az élmény is másmilyen. Például eredeti nyelven tudunk elolvasni egy regényt, vagy képesek vagyunk lefutni egy nagyobb távot…

Dr. Rab Árpád: Igen, és erre mi vagyunk képesek. Az MI egyből a végére jut egy folyamatnak. Az MI gyorsan le tud fordítani egy dokumentumot vagy egy könyvet, de a folyamatban mi nem veszünk részt. Nagyon fontos, hogy egy MI használata egyből a folyamat végére repít, de ez nem mindig jó egy ember szempontjából, hiszen maga a folyamat tud flow lenni, vagy tapasztalatokkal gazdagítani. Nyilván nem lehet, hogy lemaradó üzemmódban legyünk, hanem rájönni arra, hogy ez az érték: az alkotás, a fejlődés, az új szerepkörök megtanulása és megélése. Érdemes a munkavállalónak és a munkáltatóknak is a versenyképességre gondolni. Hogyan lehetek én jelen a piacon? 

MTMSZ: A mai fiatalok gyakran érzik, hogy az oktatási intézmények nem adnak olyan tudáskészletet, amely kellően felkészítené és segítené őket a  munkaerőpiacon. Ennek többnyire a hihetetlen gyorsaságú technikai fejlődés az oka, s nem feltétlenül az oktatás minősége. Milyen tanácsokat adnál a jövő kutatójaként a jelenlegi munkavállalóknak, és a fiataloknak, akik még csak most fognak a munkaerő piacon megjelenni az MI korában?

Dr. Rab Árpád: A világ gyorsan változik, és egyre többször érzékeljük, hogy új kihívásokkal szembesülünk. Ennek oka a népesség növekedése egy korlátozott rendszerben, valamint az a törekvés, hogy a technológia fejlődésével fenntarthassuk magunkat ebben a környezetben. Nyilvánvaló, hogy az emberi képességek és szakértelem fontossága növekszik. Az oktatás és a munkahelyek nem csupán új tudás megszerzésére szolgálnak, hanem arra is, hogy megtanuljunk kritikusan gondolkodni, kérdéseket feltenni és elemezni. Az agyunknak egy bizonyos tudásmennyiségre van szüksége ahhoz, hogy saját “hardverünket” építhessük a tanulás révén, és képesek legyünk kritikusan gondolkodni, valamint kontextusokat felismerni.

Ahhoz, hogy ez a belső motiváció működjön, figyelnünk kell gondolkodásunkra és az önismereti folyamatunkra, hiszen fejlődést akarunk elérni. Ezek révén találjuk meg azt az indíttatást, amiért érdemes reggel felkelni, legyen az a klímaválság megoldása, vagy egyéni és csapatmunkánk. Az idősebb generációk hajlamosak saját félelmeiket másokra vetíteni, és túl sokat aggodalmaskodnak a jövő bizonytalansága miatt.

Fontos, hogy sem a fiatalabb, sem az idősebb generációk ne hagyják magukat megfélemlíteni. A jövő létezik, és alakítható, de ehhez bátorságra van szükség. Így találunk új megoldásokat, és legyőzhetjük a kétségeinket.

Bio: DR. RAB ÁRPÁD, digitális kultúra szakértő, jövőkutató, az NKE EJKK Információs Társadalom Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, az NMHH Innovációs laborjának vezetője, az Institute for the Future alkotóközösség tagja. Két évtizede kutatja a digitális technológiák és a társadalom viszonyát, próbálván megérteni a jelen fontos trendjeit, a jövőbeni forgatókönyveket, és az intelligens felkészülést a társadalom és a munka világában, célja a társadalom helyzetének javítása a technológia segítségével. A BME Információs Társadalom Kutatóintézetének kutatója és igazgatója is volt, illetve a Budapesti Corvinus Egyetem docenseként dolgozott hét évig. Jelenleg legtöbbet a mesterséges intelligenciával és az e-egészségüggyel foglalkozik. Elkötelezett híve a tudománykommunikációnak: évente közel 100 konferencián ad elő, rendszeres szereplője különböző média csatornáknak. Elméleti kutatásai mellett digitális transzformáció, illetve stratégia készítési tanácsadóként dolgozik cégeknek, évente 4-6 nagyobb munkát vállalva.

Az interjút készítette: Ehlers Diána, a Magyar Távmunka Szövetség tagja

Milyen eszközök és technológiák segítik a vezetőket a hatékony távoli vezetésben?

Rab Árpád a “Mérlegen a hibrid munkavégzés – Trendek és vállalati jó gyakorlatok” Szakmai Konferencián a “Munkahelyek újradefiniálva: Hibrid Modellek és Vállalati Stratégiák – Hogyan transzformálja a hibrid munka a vállalati innovációt és kultúrát?” kerekasztal beszélgetésen részt vesz, ahol 3 nagyvállalati gyakorlatt mellett a jövőkutató szemüvegén keresztül mutatja meg az álláspontjait a témában.

Ott leszek!