2018 I. negyedévében az alkalmazottak 3,7%-a, 144 ezer fő dolgozott távmunkában.

• A férfiak és a nők körében közel azonos volt a távmunkások aránya.
• A foglalkozási főcsoportokat vizsgálva szembetűnő, hogy míg a szellemi foglalkozásúak 7,9%-a (133,5 ezer fő) dolgozik távmunkában, addig a fizikai foglalkozásúaknak mindössze a 0,5%-a (10,6 ezer fő), ami megerősíti azt, hogy a távmunka döntően szellemi munkavégzés esetén lehetséges.

Vizsgáltuk a távmunka hazai elterjedtségét, a távmunka végzésének lehetőségét a munkahelyeken, továbbá a távmunkavégzés tipikus helyszíneit is.

A távmunkások 62%-ánál a munkaidőt nem, csak az eredményeket figyelik a munkáltatók

A távmunkások alkalmazottakon belüli aránya a 35–39 éves korosztályban a legnagyobb, 6,1%. A 25–29 éves korcsoportban, ahol az egyetemi tanulmányaikat frissen befejezők is találhatóak, alacsonyabb a távmunkát végzők aránya a korcsoport teljes, alkalmazotti létszámához viszonyítva, mint néhány, náluk idősebb korcsoportban.

A távmunkát végző alkalmazottak 23%-a a munkáltatója kérésére dolgozik így, míg a többségüknek (55%) a munkakörük teljes mértékű önállósága miatt van rá lehetősége. Ezt a korcsoportos arányokkal összevetve feltételezhető, hogy az alkalmazottaknak bizonyos idejű munkatapasztalatra kell szert tenniük ahhoz, hogy a felettesük megbízzon bennük és jóváhagyja az otthoni munkavégzést, továbbá rendelkezzenek a szükséges ismeretekkel ahhoz, hogy önállóan, különösebb segítség nélkül is képesek legyenek távmunkában ellátni munkájukat.

• A fenti megállapítást igazolhatja az is, hogy a távmunkások között nem találunk munkaerő-kölcsönzőn keresztül foglalkoztatottakat, és a határozott időre szóló szerződéssel rendelkezők száma is elenyésző.
• Szintén a munkáltatói bizalom jeleként értelmezhető, hogy a távmunkában dolgozók 62%-ának nem figyelik a munkaidejét, csak az elért eredményeket, 19%-uk pedig maga vezeti a nyilvántartást a munkaidejéről.
• 74%-uknak biztosítottak hozzáférést a munkahelyi hálózathoz. Közülük legtöbben (92%) a levelezőrendszerhez fértek hozzá, ami – a telefon mellett – a munkatársakkal való kapcsolattartás leggyakoribb formája volt.

A távmunkát végzők 69%-a felsőfokú végzettséggel rendelkezik

A nagyobb településeken élők nagyobb arányban élhetnek a távmunka lehetőségével. Amíg Budapesten az alkalmazottak 10%-a dolgozik távmunkában, addig a községekben mindössze az 1,3%-uk. A Budapesten és a megyei jogú városokban élő alkalmazottak a kisebb településtípusokon élőknél nagyobb arányban válthatják ki a munkahely és a lakóhely között utazással töltött időt úgy, hogy otthonról dolgoznak.

Az iskolai végzettséggel együtt nő a távmunkában dolgozó alkalmazottak aránya. Amíg az alapfokú végzettségűek 0,5%-a, addig a felsőfokú végzettségűek 9,7%-a dolgozik távmunkásként. A távmunkások aránya a matematikai, számítástechnikai és egyéb természettudományos képzési területen végzettek körében a legmagasabb, 16%.

Az összes távmunkást tekintve a legtöbb munkavállaló a felsőfokú végzettségűek közül kerül ki (69%), az érettségizettek aránya 27%, az érettségi nélküli középfokú végzettségűeké és az alapfokú végzettséggel rendelkezőké pedig elenyésző.

Ez a fajta munkavégzési forma tehát elsősorban a nagyvárosokban élő, magasabb végzettségű alkalmazottakra jellemző, míg az alacsony végzettséggel rendelkezők és a kistelepüléseken élők többnyire nem tudják igénybe venni.

Regionális bontásban Budapest után Nyugat-Dunántúlon a legnagyobb a távmunkások aránya (3,5%), míg Észak-Magyarországon a legkisebb (1,3%). Ez egyrészt az egyes régiókban élő foglalkoztatottak között meglevő iskolázottságbeli különbségekkel magyarázható, másrészt azzal, hogy Budapesten dolgoznak a legnagyobb arányban alkalmazottként a szolgáltatási szektorban.

A távmunkások 82%-a a szolgáltatási szektorból kerül ki, őket követik az iparban, építőiparban alkalmazásban állók (18%), míg a mezőgazdaságban dolgozók száma elenyésző. Ennek feltehetően az az oka, hogy a távmunkához szükséges infokommunikációs technológia mezőgazdaságban való használatának jelenleg még marginális a szerepe.

A távmunkások 89%-a otthonról dolgozik

A távmunkában dolgozók túlnyomó többsége, 89%-a otthonról végzi a munkáját, és csak 11%-uk az, aki például teleházban¹, kihelyezett irodában, nyilvános helyen (kávézóban, üzletközpontban), vagy ügyfeleknél.

• Az otthonról végzett távmunka aránya a 15–24 évesek körében volt a legalacsonyabb, 72%.
• Az alapfokú és az érettségi nélküli középfokú végzettségűek fele végzi otthonról a távmunkát.
• A kisebb városokban és a községekben alacsonyabb az otthonról végzett távmunka aránya, mint a nagyobb városokban.
• A távmunkát végző fizikai foglalkozásúaknak mindössze 58%-a dolgozik otthonról, míg ez az arány a szellemi foglalkozásúak esetén 92%.
• A régiók közül Dél-Dunántúlon, Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon a legalacsonyabb az otthonról végzett távmunka aránya (73–80%).

A modern multimédia-eszközökkel felszerelt teleházakban kevesen dolgoznak, mivel ezeket a központokat hátrányos helyzetű településeken hozták létre, és az ott élők képzettség és szakértelem hiányában ritkábban tesznek szert olyan foglalkozásra, ami távmunkában végezhető lenne.

Az ún. közösségi irodák (angolul coworking space) száma főként a fővárosban emelkedett az utóbbi időben, ám ezek elsősorban nem a távmunkát végzők, hanem a szabadúszók munkavégzésének színterei. Ezek az irodák attól közösségiek, hogy a szabadúszók közösen fizetik a hely bérleti díját, osztoznak a közös helyiségek használatán (pl. konyha) és gyakran másokkal dolgoznak egy légtérben, ami így lehetőséget biztosít közös projektek kialakítására is.

96 ezren dolgoznak „home office” keretében

A távmunkások legnagyobb hányada, 66,5%-a nem meghatározott rendszerességgel, 14%-uk előre meghatározott rendszerességgel, míg 19,5%-uk folyamatosan, a hét minden napján a munkahelyétől távol végezte a munkáját. Tekintve, hogy a Munka Törvénykönyve szerint a távmunkavégzés rendszeresen folytatott tevékenység, így feltételezhetjük, hogy akik nem meghatározott rendszerességgel végeztek távmunkát, ők „home office” keretében dolgoztak. Magyarországon 2018 I. negyedévében jóval nagyobb volt azoknak a száma, akik „home office”-ban dolgoztak, mint azoké, akik a munkaszerződésükben rögzített feltételekkel végeztek távmunkát.

• A „home office” a 25–39 évesek körében volt a legnépszerűbb.
• A fővárosban és a községekben kisebb arányban dolgoztak „home office”-ban, mint a városokban.
• A régiók közül Nyugat- és Közép-Dunántúlon végzik a távmunkát ilyen módon a legnagyobb arányban (80, illetve 76%).

A távmunkát végzők pozitívan értékelik az otthonról való munkavégzést

A távmunka – a „home office”-szal együtt – számos előnnyel és hátránnyal jár:

• lehetőséget ad arra, hogy a munkavállaló rugalmasabban ütemezze a munkaidejét, házimunkát is végezhet közben (pl. mosás, főzés), vagy ügyintézést is beiktathat az idejébe,
• ezzel szemben nehézséget jelenthet – többek között – a munkatársakkal való személyes kapcsolat hiánya, vagy a munkaidő és a szabadidő határainak tudatosítása.

Az alkalmazottaknak a távmunkáról alkotott véleménye alapján megállapítható, hogy

• akik nem dolgoznak távmunkában, azok – bár lehetnek valós negatív tapasztalataik is – hajlamosabbak a távmunka előnyeit lebecsülni, az ezzel járó negatív kockázatokat pedig felnagyítani,
• míg a távmunkát végzők sokkal pozitívabban értékelik az otthonról történő munkavégzést, mint azok, akik nem élnek ezzel a lehetőséggel.

További adatok, információk

Teljes cikk a KSH oldalán: http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/munkerohelyz/tavmunka/index.html

Módszertan
Táblák (STADAT)

Elérhetőségek:
kommunikacio@ksh.hu