SZAKMAI JAVASLATOK a távmunka szabályainak módosításához

Javaslatok a távmunkában alkalmazható rugalmas munkaidő és munkavállalói szabadság munkajogi korlátainak megszüntetésére

2020. július 20.-án az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkára bejelentette, hogy a tervek között szerepel a távmunka fogalmának kiterjesztése, a munkáltató és munkavállaló közötti megállapodás új alapokra helyezése. A munkavédelmi előírások betartása mellett szabadon választhatóvá válna, és a későbbiekben a távmunka akár részlegesen, a felek megállapodása szerint a munkanapok egy részében is megvalósulhatna.

Ez valóban fontos előrelépést jelenthet, azonban a közlemény nem szólt például a munkaidővel kapcsolatos problematikáról, amely a szellemi foglalkoztatottak megváltozott foglalkoztatási szokásaiból ered, továbbá más fontos témákról sem. Erre való tekintettel készült egy tanulmány, amely célja, hogy áttekintse a távmunkával kapcsolatos munkajogi szabályozást, összevesse a kialakult gyakorlattal és rámutasson a távmunkával kapcsolatos szabályozás munkaidővel és munkavállalói szabadság korlátozásával kapcsolatos rendelkezésekre, és a kialakult gyakorlat és állásfoglalások elemzésével ahol lehetséges, ott fejlesztési javaslatot tegyen, ezzel hozzájárulva a tervezett törvényi módosítás minél teljesebb felülvizsgálatához. A tanulmányt eljuttatuk a foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkárságra is.


Munkaidőnek minősül az esti céges e-mailezés vagy egy hétvégi telefonhívás? És ha ünnepnap elolvassa az e-mailjeit a munkavállaló azután valóban bérpótlékot kell fizetni? Egyáltalán a valós munkavégzést kell rögzíteni a munkaidő-nyilvántartásba vagy elég a tervezettet? Munkavállalói szabadság kiterjedhet a munkaidő szabad beosztására úgy, hogy elvárható legyen tőle a munkaszerződés szerinti óraszám ledolgozása? Lehet úgy munkaidőkeretet megadni, hogy nincs megszabva törzsidő vagy egyéb munkarend – vagy lehet úgy kötetlen munkarend hogy közben elvárjuk a napi 8 óra munkát? Ha a valós munkavégzés mérésére automatikus objektív munkaidő nyilvántartó rendszert használ egy cég, akkor jogosult a munkavégzés tartalmának figyelésére is? Elvárható a dolgozótól, hogy munkaeszközön csak munkát végezzen? És mi a teendő, ha munkavállaló a valós munkavégzésről objektív munkaidő-nyilvántartást vezet és az időszak végén az elvárt idő alatt vagy felett lesz – elrendelés nélkül is túlmunkaként kezelendő a többlet? A hiány kiírható szabadságnak?

Ezekre a kérdésekre keres választ a tanulmány, amely teljes terjedelemben ITT tölthető le és az MTMSz-re vagy online kiadásban a jelen cikkre hivatkozva szabadon felhasználható.

Az alábbiakban kivonatolva ismertetjük a tanulmány következtetéseit.


A dolgozatban a munkavégzés modern formái által lehetővé tett rugalmas munkavégzést vizsgáltuk, kiemelt figyelemmel a távmunkára és a munkavállalói szabadság munkajogi korlátjaira. Az így végezhető tevékenységek sajátosságait jártuk körbe, hogy megvizsgáltuk a jelenlegi jogszabályok mennyiben képesek megfelelni ennek az elmúlt évtizedekben kialakult és a munkavállalók számára egyre nagyobb szabadságfokot adó munkaszervezési módnak.

A munkajog alapvetően a munkavállaló érdekében jött létre, hogy kiegyenlítse az erőegyensúlyokat a munkáltató és a munkavállaló között, amelyek különösen az iparosodás során alakultak ki. Célja tehát a munkavállaló védelme, szempontjainak képviselete volt akkor és most is. Ezt a célt szem előtt tartva mondhatjuk, hogy a munkajog „kötelessége” a változó munka-világához való folyamatos alkalmazkodás, hogy végül ne céljával ellentétesen felesleges korlátokat támasszon a munkavállaló elé…

Mégis a „normál munkaviszony” modellje szinte még mindig a második világháború után kialakult „ipari munkás”, akit berendelnek a munkahelyre dolgozni, megmondják, hogy mettől-meddig dolgozzon, és igazából nem is a munkát várjuk el tőle, hanem hogy jelen legyen egy kijelölt helyen. Erről mára már viccesnek tűnő interjúk is készültek, hisz a lényeg nem a munka volt, hanem a munkahely környékén levés.

A globalizálódó piacgazdaság technokratizálódása már jó ideje átrajzolta a munkáltatói profilt, jelentős szabadságot biztosít a munkavállalónak időben, térben és motivációban is. De ez a szabadság nem azonos az „eseményvezérelt” vezetői szabadsággal. Itt állandó, előre tervezhető munkaterheléssel számolhatunk (pl. panaszkezelés, hitelbírálat), ahol a munkavállalók gyakorlatilag „folyamatosan” elláthatóak feladatokkal, így a munkaidő gyakorlatilag akár 100%-ban is kitölthető munkával (mint ahogy a gyártósoron és a call centerekben is). Tehát a kötetlenség nem abban áll, hogy a munkafeladat esetleges megjelenése („eseményvezérlés”) határozná meg a munkavégzési igényt, hanem abban, hogy a munkafeladat

  • időben (napon-héten belül)
  • és térben (kvázi 100%-ban számítógépen történik a feladatok ellátása, amely szinte bárhol lehet)
  • a munkavállaló választása szerinti ütemezéssel látható el.

A munkajog hagyományos „normál-munkaviszonyát” a távmunka terjedése véleményünk szerint az alábbi három fő területen készteti fejlesztésre:

  • P1: Munkaidő: A munkavállalói szabadság megjelenik abban, hogy a munkafeladatok elvégzése egy bizonyos határidőn belül szabadon ütemezhető. A munkafeladatok „nem fogynak el”, a távmunkás folyamatosan végezheti munkafeladatait. A munkáltató a szerződés szerinti munkaidőt elvárja, de lehetővé teszi a munkavállaló életritmusához való részleges vagy teljes igazodást.
  • P2: Ellenőrzés: A munkaidő megléte és annak hatékony eltöltése a munkáltató eredményességének egyik feltétele. A munkavállalói szabadság biztosítása egyben a munkavégzés transzparenciáját igényli, hogy lehetővé váljon a munkaszervezés felügyelete és fejlesztése. A térben és időben megjelenő munkavállalói szabadság rugalmas munkaszervezése tovább bonyolítja a munkáltatói felügyeletet és irányítást. Ez az igény zárt rendszerű, részben automata informatikai munkaidő-nyilvántartások térnyeréséhez vezetett. Ezen rendszerek már a munkavégzés jellemzőit is rögzíteni, elemezni képesek, amelyek célja a munkaszervezés hatékonyságának elemzése, fejlesztése (pl. automatizálási lehetőségek feltárása, optimális végrehajtási sorrendek feltárása).
  • P3: Munkavégzés helye: A munkavégzés elsősorban számítógépen történik, ennek megfelelően a munkavégzés helyszíne akár szabadon választható. Az irodán kívüli munkavégzés akadálya lehetnek a munkavédelmi és munkajogi korlátok.

A dolgozat első fejezeteiben tehát meghatároztunk három alapproblémát, amelyek a munkajogi fejlődést elsődleges igénylik a szellemi foglalkoztatottak és távmunka jelene és jövője szempontjából, majd bemutattuk néhány munkakör gyakorlati munkavégzési szokásait egy zárt rendszerű automata munkaidő nyilvántartó rendszeren keresztül. Ezt követően áttekintettük a távmunkához kapcsolódó munkajogi szempontokat, megvizsgáltuk ezek alkalmasságát és több esetben javaslatot fogalmaztunk meg a tervezett 2020 őszi törvénymódosításhoz kapcsolódóan.

A dolgozat részletes elemzés alapján fogalmazza meg a javaslatokat, így ezen a helyen csak listázzuk őket és alatta tömören megfogalmazzuk a javaslat által kezelt problémát és elérendő célt.

(JAVASLAT #1) Legyen egyértelműen szabályozva, hogy a munkavállaló igazolható munkavégzése alapesetben munkaidőnek minősül. Emeljük át az Mt-be az Európai Parlament és a Tanács 2003/88/EK irányelvét, miszerint a munkaidő az az időtartam, amely alatt a munkavállaló dolgozik

Probléma: A Munka Törvénykönyvének megfogalmazása nem teszi egyértelművé, hogy maga az igazolt munkavégzés is munkaidő lehet. Emiatt pl. a mobiltelefonon történt e-mailezés, telefonálás nem jelenik meg a munkaidő-nyilvántartásokban, ez pedig napi több óra is lehet.

Cél: A munkavállaló munkával töltött ideje legyen objektív módon munkaidőként elszámolva, akármilyen formában is teszi ezt meg.

(JAVASLAT #2) Legyen az Mt-ben egyértelműen leszabályozva, a munkavállaló szabad döntéséből adódó munkaidőválasztás sajátosságainak kezelése, úgy mint a

  1. munkaszüneti napon történő munkavégzés,
  2. többlet munkaidő elrendelt túlmunka nélkül,
  3. az előírtat el nem érő munkaidő.

Probléma: A munkavállalói szabadságból adódó valós munkavégzési gyakorlat objektív rögzítése sajátos problémákat indukál. Ezek szabályozatlansága a valóság meghamisítására készteti a munkáltatókat – vagy akár a rugalmasságot is visszautasítják emiatt.

Cél: A Munkajog ne legyen korlátja a munkavállalói érdekek érvényesülésének, tegye lehetővé a jogszerű nyilvántartás vezetését és a sajátosságok kezelését.

(JAVASLAT #3) Vezessük be az Mt-be a lehetőséget arra, hogy a munkaidő-keret nem munkarendként szabályozott idejét a kötetlen munkaidő szabályai szerint lehessen kezelni.

Probléma: Jelenleg nem áll rendelkezésre olyan lehetőség, amely munkaszerződésben vállalt munkaidő számonkérhetőségét biztosítva, lehetővé tenné a nem kötött időszakok (munkarendek) feletti részek teljesen szabad (kötetlen) munkaidőbeosztását.

Cél: A kötetlen munkaidőhöz hasonlatos modell kialakítása, amely lehetővé teszi a megállapodás szerinti munkaidő számonkérését (munkarend kialakítását), de a nem szabályozott időszak felett a munkavállalói szabadságból adódó időpontválasztások nem kerülnek szankcionálásra.

(JAVASLAT #4) Az Mt. teremtsen egyértelmű jogalapot a munkavállaló munkaidejének automatikus zárt rendszerű mérésére, továbbá olyan adatok rögzítésére, amely alapján megállapítható, hogy a rögzített munkaidő alatt milyen konkrét munkafeladaton dolgozott. (legyen alkalmas a rögzített adat a túlmunka igazolására)

Probléma: Az érvényes jogi szabályozás (Infotv, GDPR) személyes adatnak minősíti még a munkaidőben, munkaeszközön, munkáltató vállalati rendszereiben végzett tevékenységeket is. Emiatt a munkavégzés tartalmi ellenőrzésének (pl. munkaidő igazolás, munkaszervezés fejlesztés céllal) jogszerűsége gyakran kétséges. Ez sok munkáltatót visszatart a munkáltatói szabadság biztosításától.

Cél: A Munkajog ne legyen korlátja a munkavállalói érdekek érvényesülésének, tegye lehetővé a jogszerű ellenőrzés alkalmazását.

(JAVASLAT #5) A munkavédelmi előírásokban nagyobb szabadságfokot kell engedni pl az irodabútorok, terek kialakításában, valamint lehetővé kell tenni a helyszínek bejárás nélküli kockázatelemzését, a mobil munkavégzés sajátosságainak jogszerűségét.

Probléma: A munkavédelmi előírások az ipari munkakörnyezetre lettek kialakítva, szigorú előírásokat tartalmaz még az irodaszékek, fényviszonyok, stb megfelelősségére is, sőt megtiltja ezek átrendezését is. Távmunka esetén ez alapvetően a munkavállaló saját lakása. Az előírásoknak való jogszerű megfelelés gyakran visszatartja a munkáltatókat a rugalmasság biztosításától.

Cél: A Munkajog ne legyen korlátja a munkavállalói érdekek érvényesülésének, tegye lehetővé munkavállalói szabadságot a saját lakásában a munkavégzési körülmények kialakítása felett. Készüljön fel továbbá a mobil munkaeszközök sajátosságaira is.

(JAVASLAT #6) Javasolt a területi fejlesztési irányokkal összhangban célzott támogatásokat kialakítani a távmunkáltatás koordinált ösztönzésére.

Probléma: A távmunka terjedése lehetőséget teremt a területi egyenetlenségek, a környezetszennyezés, a vidék elnéptelenedésének csökkentésére, a helyi gazdaságok fejlesztésére, ha a fejlesztési irányokkal összhangban történik ennek fejlődése.

Cél: Olyan ösztönzőrendszer kialakítása, amely a jelenlegi közvetlen költségek SZJA-ban történő figyelembevételén túl, a munkáltatói költségek csökkentésén keresztül ösztönzi a vállalatokat a távmunka jogszerű, munkavállalói szabadságot biztosító alkalmazására, mindezt a vidék fejlődését előidéző módon.


Összességében elmondható, hogy a munkaidő homályos meghatározása, sajátosságai, a munkarend kötöttsége, ellenőrzés jogi korlátai a munkáltatók nem valóságnak megfelelő munkaidő-nyilvántartás vezetését alakította ki. Emiatt az Mt.-ben erősíteni szükséges a munkaidő valóságot tükröző rögzítésének elvárását, és meg kell teremteni ennek feltételeit (Szja Tv, Met).


A tanulmány teljes terjedelemben itt tekinthető meg: http://tavmunka.org/wp/wp-content/uploads/2020/08/MTMSz-A-t%C3%A1vmunk%C3%A1ban-alkalmazhat%C3%B3-rugalmas-munkaid%C5%91-munkajogi-korl%C3%A1tjainak-elemz%C3%A9se.pdf